A Lazzarini család története

I. Edgard angol király uralkodása idején, élt egy férfi Lazar. Ő volt a királyi udvar fegyverkovácsa, messzi földön ő készítette a legjobbakat. Remekül értett a kardforgatás művészetéhez, a lovagi tornákon is előkelő helyezést ért el.

II. Eduárd megkoronázása után, az ifjú király felkérte legyen tagja testőrségének. Eduárd nagyon vallásos és kitűnő magaviseletű fiatalember volt. Teljesen igazhitű, jó és szent életet élt. Mindemellett mindenek felett szerette Istent és az egyházat. Nagylelkű volt a szegényekhez, a jók menedéke, Krisztus hitének bajnoka, tárháza minden erényes kegynek. Eduárd hatalomra kerülésekor éhség sújtotta a királyságot és kiemelkedő merciai nemesek erőszakos támadásokat követtek el monostorok ellen. A nép pedig félt. Nem csak a monostorokat ért támadások miatt. Egyre többen állították, hogy éjjel, amikor feljön a hold, különös lény mászkál az utcákon, elragadva állataikat és gyermekeiket. Több szemtanu beszámolását követően I. Edgar úgy döntött elejét veszi a további szóbeszédnek, ezért elküldte Lazart és a királyi fegyveresek öt tagját, derítsék ki mi történik. 

Hideg éjszaka volt, amikor is egy női sikoly szelte át a sötétséget. Mire a fegyveresek odaértek, a fiatal lány halott volt, torka egészen a füléig felvágva, testét mintha valami hatalmas állat kaszabolta volna szét. Néhány héttel később, amikor az esetek egyre csak szaporodtak, Lazar rájött, hogy a hold állása összefüggésben van a gyilkosságok számával. Teliholdkor, felfegyverkezve járták az utcákat és sikátorokat, amikor mindahányan megpillantottak egy félig ember, félig farkas szerű lényt. Szemei vörösen izzottak, miközben megindult feléjük. Négy férfit sebesített meg, köztük Lazart is. Egy ember meghalt, a többiek felépültek. Arra viszont, ami a következő holdtöltekor következett nem készült fel egyikük sem. A testőrség két tagja a harapás következményeként átalakult és lemészároltak egy egész családot. Először valamiféle tébolynak, netán boszorkányságnak vélték, végül Lazar tanácsát követve a király bezáratta őket egy mélyen a föld alatt fekvő cellába, ahol aztán kísérletezhettek rajtuk, hogyan is állítsák meg a kór terjedését. II. Eduárd király és tanácsosai titokban tartották a pánik elkerülése végett. Lazart pedig valamiféle isteni küldöttnek gondolták az immunitása miatt. 

Eduárd mindössze 32 éves volt, amikor eltávozott. A hivatalos történet szerint 978. március 18-án a király vadászaton vett részt a dorseti Wareham mellett. A vadászat során úgy döntött, hogy meglátogatja testvérét Ethelredet, akit édesanyja Elfrida nevelt fel a Wareham melletti Corfe kastélyban. Kíséretét hátrahagyva, egyedül érkezett a kastélyhoz. Még a lován ülve a kastély külső részében tartózkodott, amikor Elfrida királyné egy pohár mézsörrel kínálta meg. Ennek fogyasztása közben a királyné kíséretének egy tagja leszúrta. Eduárd ellovagolt azonban hamarosan leesett a nyeregből, de az egyik lába a kengyelbe szorult és a ló így húzta tovább. Holttestét a kastély dombjának tövénél, a patakban találták meg. A valóság azonban más. A vadászat során rátámadt egy vrkolak (így nevezték a vérfarkasokat), a sebe súlyos volt ugyan, de látványosan gyógyulni kezdett. Az első jel. Mindannyian tudták, át fog alakulni valami mássá, már nem ember többé. A király életének maga Lazar vetett véget. A nép és a királyi család sosem tudta meg a valódi történetet. Lazart később lovaggá ütötték és feleségül vette II. Eduárd nővérét, négy gyermekük született. Két lány és két fiú. 

Miután Lazar gyermekeit és feleségét is megtanította a harc művészetére és átadott minden tudást, amely ezen lények levadászásához szükséges, békességben 105 éves korában hunyt el. Lányai lovagok feleségei lettek, fiai hercegnőket vettel el, miközben folytatták a küzdelmet a lények ellen. 

 

 

Az Aszen család története:

 

Valaha régen, mikor a szomszédos népek háborúban elpusztították az Aszen nemzetséget, egyedül egy tízéves fiúcska maradt életben. Bár az ellenség meg akarta ölni a fiút, zsenge kora miatt csak kezét-lábát törték, s a mocsárba vetették. Egy nőstényfarkas megtalálta, s tejével táplálva felnevelte. A fiú pedig felnőve a nőstényfarkassal összeházasodott. Meghallotta ezt annak a vidéknek a kánja, s sok emberét elküldte, hogy öljék meg a fiút és a farkast. Amikor e sok ember megérkezett, hogy végezzenek velük, egy csodás élőlény szállt alá, s a fiút megragadva a Nyugati tenger keleti partján lévő magas hegyre vitte. A hegyek között egy nagy tó terült el, melyet fűben gazdag, széles puszta övezett. Itt a farkastól tíz gyermek született. A tíz fiú elvándorolván tíz feleséget szerzett és tíz családot alapított. Aszen családja és a türkök is a tíz farkas kölyök egyikétől származnak.

 

 

1588-ban Augvergne hegyeinél egy királyi család szolgálatában a nemes Edmound Lazzarini egy teljesen átlagosnak induló vadászat során rábukkant egy farkasra. Az ezt követő harcban levágta a farkas egyik mancsát és egy dobozba helyezte. Visszatérve a kastélyba rögvest a király elé kérette magát, hogy megmutassa a bizonyítékot a találkozásra. Kinyitván a dobozt már nem egy farkasnak a mancsa volt, hanem egy finom női kéz, elegáns aranygyűrűvel az ujján. Felismervén a gyűrűt, a vadász Lazzarinit a felesége keresésére küldte. A konyhában talált rá bekötözött kézzel. Amikor levette a kötést, látták, hogy a kezét levágták. A nő kétségbeesve elmesélte, hogy ő az a farkas, akivel a vadász találkozott. A vallomása miatt még aznap máglyára küldték. 

Avellana, Edmound Lazzarini húga is megvallotta bűneit, de csak bátyjának. Gyermeket várt a farkasasszony idősebbik fiától és akár elszökni is hajlandó lett volna vele. Edmound bosszúból megölette húga gyermekének apját, de akármennyire is könyörgött, Avellana nem akarta semmilyen módon eltetni gyermekét. Néhány hónap múlva lánya született, akit Esthelle-nek nevezett el. Ezüsszőke haja és orgonalila szemei voltak. Sosem változott át farkassá. Ettől kezdve a női leszármazottaknak mind ezüst vagy aranyszőke haja és orgona- vagy ibolyalila szemei voltak, férfiakon nem ütközött ki. Úgy gondolták ez Isten büntetése, hogy mindig emlékezzenek rá kik is ők valójában, hogy emlékeztesse őket hibáikra.

Tizenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjenek már nem immunisak, a farkas karmolásai, harapásai ugyanúgy hat rájuk is, mint az átlag emberekre. Aelgar Lazzarini volt az első, aki átváltozott. Ő saját kezüleg vetett véget az életének. 

Az 1600-as évben néhány omega szolgálójává vált a Lazzariniknak, ez jelentett számukra a túlélés egyetlen esélyét. Draecon Lazzarini és fiai (Farley, Ewell, Godric, Halvor és Manley) idején minimálisra csökkentek a támadások. 1653-tól már több alfa és falkája állt a Lazzarini család szolgálatában, egészen az 1846-os lázadásig. A farkasok úgy döntöttek nem tűrik tovább az emberi elnyomást, elvégre miért is szolgálnának náluknál gyengébbet. Abban az évben több falut is lemészároltak, több száz ember változtattak át. A Lazzarini családnak mindössze öt élő tagja maradt. Devon, Rhaego, Elazar, Leah és Zariah. Elazar és húga Leah az új világba, Amerikába hajóztak, míg testvéreik továbbra is Európában maradva védelmezték az embereket.